5 perc múlva Arisha kibontogatta szempilláit .
- Mi történt ?
- Ezt mi is kérdezhetnénk . Arisha .. Kyosuke mondta , hogy mostanság nem alszol valami jól .
- Ez igaz , mostanában nem tudok elaludni mert az álmaim miatt folyamatosan felébredek . ......és mikor mehetek el ?
- Akár most is . Felelte az ügyeletes ápolónő . - De ígérd meg , hogy otthon sokat pihensz majd .
- Rendeben és köszönök mindent . - Ne nekem köszönd , hanem a fiatalembernek , ő hozott ide miután összeestél .
Úton a termek felé Arisha nem tudta mivel is tudná megköszönni .
- Mivel tudnám megköszönni a segítségedet ?
- Felejtsd el Kyosukét .
...... Micsoda ? Én nem ...
- Tudom , hogy nehéz valakit elfelejteni , de ha segítek neked talán sikerül .
Ezekkel szavakkal szó nélkül megcsókolta a lányt , aki először nem is tudta , hogy mi folyik itt . De , amikor magához tért ellökte magától a fiút majd meg pofozta .
- Még is mit képzelsz ? - Arisha nem is tudta ,hogy miért tette ezt , de megtette és el is futott a színről . Még mindig piros volt a feje , mert szégyellte magát , amiért úgy bánt a fiúval , aki csak segíteni akart neki .
A folyosón meglátta Kyosukét meg Mikerut aki éppen bújt hozzá , a fiú pedig megcsókolta aztán szó nélkül tovább ment Arisha mellett .
- Neked is szia . Mondta a lány magában majd tovább ment ő is a terem felé .
- Egy viszonzatlan szerelem szomorú , de nagyon kényelmes . - Gondolta majd leült a padra . Ez volt életem második csókja és egyben a legszomorúbb is , hiszen ......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése