Ayaka csak futott , ahogy bírt de egy idő után annyira elfáradt , hogy nem bírta tovább .
Letérdelt a földre és csak sírt ..
-Miért velem történik meg mindez ? El követtem tán valamit a múltban , hogy így büntetsz ?
Nem vette észre , hogy aki felfigyelt rá a villamoson
és leszállt ugyan ott hirtelen előtte állt .
- Ne sírj Ayaka Usami ..
- Ki vagy te ?
-A nevem Takahashi Kei .
- Takahashi Kei ? Olyan ismerős neved van ..hagyta abba egy kis időre a sírást .
-Hát persze nem meg lepő , hogy nem emlékszel rám hiszen csak egyszer találkoztunk a folyosón még az álltalánosban .
-Igen ? Te meg így emlékszel rám ? Várjunk csak... te vagy az a 2 évvel idősebb ficsúr , aki belém rohant és még nekem kellett bocsánatot kérnem ! Ugye ?
-Lehet , hogy te csak így emlékszel rám ,de én rólad csak a jó dolgokra emlékszem !
- de hát csak egyszer találkoztunk ..
-Nem az nem volt véletlen meg untam ,hogy teljesen ismeretlen vagyok a számodra és ezért mentem neked , hogy ne legyen feltűnő a nyomulás .
-Áááh , értem .
- Az viszont majdnem a véletlen műve , hogy most találkoztunk .
-Majdnem ???
-A villamoson megláttalak és rögtön megismertelek ! Meg kell , hogy mondjam nagyon tetszik a hangod ! Ezért is követtelek .
- Igen ?
-Igen ! A bátyám egy menedzser és most új tehetségeket keres !
-Ne , mondd , hogy ....
-Gondoltam te tökéletes leszel neki ! Na mit szólsz hozzá ? Ha tetszel neki tuti befutsz !
-Hát én ...nem is tudom ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése